Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Törpeharcsa óriási kárt okoz a többi halfaj szaporodásában!

2009.05.04

 

Már megint egy törpe!

 

Szinte járni lehet a vízen, bosszankodnak nyaranként a bezöldült, békanyálas tópartok horgászai. Ezeket a problémákat szinte egytől egyig az utóbbi évszázadban behozott, gazdasági célból betelepített halfaj okozza. Egyes vizeken uralkodó fajjá váló, a növényi táplálékot egyre nagyobb arányban fogyasztó, a tüskéi miatt megfoghatatlan, a horgot mélyen benyelő törpe. A világ egyik legjobban halló hala a törpeharcsa, amelyik még a 8000 Hz-es hangokra is reagál. Társas életüket az összetett kapcsolattartáson alapuló összetartás jellemzi. Az azonos nagyságú állatok kis helyen, nagy tömegben összegyűlhetnek, egymást figyelve pihennek és táplálkoznak. Ha egyikük táplálkozásba kezd (pl. etetőanyagot talál), akkor többi is aktív keresgélésbe kezd, megnézve mit eszik a társuk. Szociális intelligenciájuk magas szintjét jellemzi, hogy az USA-ban a kutatók gyakran használják ezeket a harcsafajokat etológiai vizsgálatoknál.  Prof. Todd egy amerikai törpeharcsa fajon kimutatta, hogy a látásuktól megfosztott állatok képesek voltak a felkínált táplálékot megtalálni. A kísérlet folytatódott tovább a bajuszszálakat beidegző szaglóidegrostok átvágásával.

 

Kép

 

A törpeharcsa még ilyen állapotban is táplálkozott, teljesen az ízérzékelő-képességére bízva magát. Érdekes módon, mikor ennek az állatnak az akváriumába egy fajtárs bőrváladékából cseppentett egy keveset, a kísérleti alany teljesen abbahagyta a táplálkozást és a “vetélytárs” dühödt keresgélésébe kezdett. Későbbi vizsgálatokból kiderült, hogy a törpeharcsák “személy szerint” ismerik egymást az általuk kiválasztott ún. egyéni illatok alapján.
Sok hiedelem, téveszme kering e halfajról.  Talán a legérdekesebb a hátúszóiban levő méreganyag tartalom. Szó sincs ilyenről.  A rosszul kézbe megfogott, a hegyes úszók által keletkezett sebesülés, illetve annak nyálkája válthat ki komoly fertőzéseket. A seb begyulladásához elég az iszapos helyen összeszedett, a hal nyálkájában lerakódott szennyeződés. Szintén népszerű nézet, hogy a biztos védekezési módszer a “törpék” ellen a feketesügerek telepítése, amelyek hetek, hónapok alatt megritkítják a törpeharcsa állományokat. Vizsgálataink bebizonyították, hogy a feketesügér valóban eszi a törpeharcsát.

 

Kép


A fiatal törpeharcsa ivadékok a békalárvákhoz hasonló csoportokban, állandóan mozgó fekete gomolyként keresik fel a partszéli vizeket. A békalárvákat kedvelő feketesügér a törpeharcsák ebben az ún. bandázási időszakában, közébük vágva, hatalmas szájukkal valóban sokat beszippanthatnak közülük. Azonban ez az időszak csak 2-3 hétig tart. Mikor a kis “törpéknek” kinőlnek, megerősödnek kemény úszóik, akkor már a  feketesügér sem fogyasztja őket. Az ilyen korú fiatalokból még be-bekap egyet-egyet, de a tüskék megérzése után hamar kiköpik ezeket a szúrós állatokat. Sajnos, a 4-5 cm-es testnagyság felett a törpeharcsának gyakorlatilag nincs hazai hal ellensége. Elhúzódó tavaszonként, a lassan felmelegedő vízben a törpeharcsákat megtámadhatja a harcsafélékre specifikus kopoltyúférgesség. Szinte természetes, hogy ez a hazai parazita elsőként a nagy testű lesőharcsáinkat pusztítja ki (a mortalitás az állomány akár 60-70%-ra is kiterjedhet), míg a törpeharcsák között csak kis mértékű (20-30%) elhullás észlelhető. Többen úgy vélik, hogy ráktelepítéssel elejét lehet venni a törpeharcsák felszaporodásnak.  Néhány tavon az ilyen meggondolatlan, és teljesen ésszerűtlen ötlet azt eredményezte, hogy ha véletlenül törpeharcsa nem volt a közelben, akkor a kukoricával csalizott horgon a rákok idéztek elő a pontyokhoz nagyon hasonló kapást.

 

Kép

 

Egyes vizeken jelentősen felszaporodhatnak más helyeken még telepítve sem tudnak megmaradni. Egyes területeken az egyik évben “csak törpét lehet fogni”, míg a következőben hirtelen eltűnnek. Sokféle magyarázatot kitalálnak ilyenkor, de az okokat, a törpeharcsa állományokat szabályzó környezeti tényezőket még senki sem tudta megfejteni.  Védekezésre ellenük talán a társas viselkedésükből eredő hormonális, ún. védekező-feromonhatást lehetne kihasználni. A megsebzett állatok bőre nagy mennyiségben választ ki a többiek számára riasztóanyagokat. Egy biztos az intenzív horgásztavakon a nagy testű, csapatban úszkáló pontyokat a törpeharcsa nem tudja elzavarni az ivadékait tartalmazó fészek közeléből, így szaporodásuk hatékonysága jelentősen csökken. Tehát ezeken a védett, védelmezhető ívóhelyekben szegény horgásztavakon a “törpék” károkozása, elszaporodása elenyésző. A törpeharcsa a XVIII. század végén került betelepítésre Észak Amerikából Európába. Hazánkba 1902-ben telepítették be. A faj honosítása sikeres volt abból a szempontból, hogy hazánk környezeti viszonyai közt megfelelő élőhelyi és szaporodási feltételeket talált. Azonban sikertelennek ítélhető azért, mert elveszítette őshazájában mutatott kiváló növekedőképességét. Természetes vizeinkben, halastavainkban rendkívüli mértékben elszaporodott, viszont gyenge növekedőképessége miatt a hazai tenyésztők gyomhalként kezelik ma is.

 

Kép

 

A hazánkban tenyésztett halfajok táplálék konkurense. A több, mint száz éve Észak-Amerikából felelőtlenül betelepített kicsi állat, mára a horgászok egyik legádázabb ellenségévé vált, és nem csak azért mert nagyon szúrós. Növekedése rendkívül lassú, egyes vizekben iszonyatosan képes elszaporodni, mivel természetes ellensége szinte nincsen. Az állandóan éhes, kicsi „krampuszok” tömeges ikrafalásával óriási kárt okoz a többi halfaj szaporodásában. A csuka állomány csökkenésében is jelentős szerepet tulajdonítok neki, hiszen a csuka ívik legelőször. Az őrizetlenül hagyott ikrák közel két hét alatt kelnek ki, így terített asztalt kínálnak a törpék számára. A legnagyobb károkozók közé tartozik, ivadékpusztító, és más halfajok táplálékkonkurense. A törpeharcsa elszaporodása a csapósügér állomány rovásához is vezet.

 

 

A Törpeharcsa

 

Teste vaskos, első része hát-hasi irányban, hátsó része pedig oldalról lapított. Feje és szája nagy. A száj körül 8 bajuszszálat visel. 2 bajuszszál a szem és az orrnyílása között, a két leghosszabb a szájszögletben, 4 pedig az alsó ajkon található. A hátúszó és a farokúszó között kicsiny zsírúszó van. A farokúszó jól fejlett, szegélye enyhén bemetszett. A mellúszók és a hátúszók első sugara kemény tüskét alkot, amelynek valószínű rendeltetése a ragadozók elriasztása. Fontos megkülönböztető bélyege, hogy a mellúszók kemény tüskéje a belső élen erősen fogazott, csak közvetlenül a csúcsnál sima. (Idősebb példányoknál e fogazat lekopott lehet, de még így is jól felismerhető.) A hosszú farok alatti úszó szegély domború. A test csupasz, a pikkelyek hiányoznak. Színezete nehezen írható le, mivel vízterületenként és az életkorral is erősen változó. Háta és a feje felső része olajbarna, néha majdnem fekete vagy lilás árnyalatú. A testoldalra a has felé világosodó sárgásbarna alapszín a jellemző, gyakran szabálytalan sötétbarna foltokkal tarkított. A has sárgásfehér. Az úszók a testoldalhoz hasonló színűek, de annál lényegesen világosabbak. A páratlan úszók sugarainak és hártyájának színe nem tér el jelentősen. Álló, vagy lassú folyású, homokos vagy iszapos medrű, nyáron erősen felmelegedő vizekben él. A csatornákat, holtágakat és a nagyobb folyók lassúbb folyású szakaszait kedveli. Általában éjjeli életmódot folytat, de nyáron több táplálékra van szüksége, ekkor gyakran egész napi mozgásra kényszerül. Hároméves korában ívik először, ilyenkor csapat párokra szakad. Kemény aljzatú, gödrös mederszakaszokon alakítják ki fészkeiket. A törpeharcsa ívása és ivadékgondozása igen érdekes. Az ikrás, a vízinövények által elrejtett helyen készíti el fészkét, de gyakran elfoglal kész ívóhelyet is. Hazánkban, ívási időszaka általában májusra esik.

 

 

Kép

 


Észak-Amerika déli, melegebb vizű államaiban évente kétszer is leívik. Amennyiben tovább folytatódik a globális felmelegedés, előfordulhat, hogy nálunk is így lesz. A lerakott ikrák száma 2 - 5000 db között változik, ez erősen függ a hal méretétől. Az ívás után a tejes, esetleg mindkét szülő a fészek körül marad, védve a lerakott ikrákat. Ezáltal, a viszonylag kis számú ikra ellenére, a törpeharcsa szapora halfajnak számít. Ahol kedvező életkörülményeket talál, ott gyorsan jelentős állomány alakul ki. A kikelt törpeharcsa-lárvák néhány napon keresztül a fészekben maradnak, a szülők felügyelete alatt, csak ezután kezdik meg az önálló táplálékszerzést. A kicsik az első időben zooplanktonokkal táplálkoznak, majd fokozatosan mindenevővé válnak. Étrendjüknek legfontosabb alkotóeleme az árvaszúnyog lárvája. Emiatt, más, értékesebb halfajok konkurensévé válnak. Veszélyes ikra- és ivadékpusztítók. A törpeharcsa növekedési üteme elég lassú, 4-5 év alatt éri el a 30 dkg-os súlyt. Már amikor el tudja érni. A túlnépesedés miatt ugyanis a faj csökevényesedése következik be, aminek következtében millió számra szaporodnak az apró példányok. Ezek aztán folyamatosan felzabálják a többi hal ikráit, kiölve a többi fajt a vizekből. Amikor elfogy az élelem, jön az erősebb törvénye, felfalják egymást, és lassan kipusztulnak. Évekre eltűnnek, hogy aztán egy idő múlva a folyamat újra kezdődjön. Érdekes még, hogy folyóvizeinkben (Duna, Tisza), sokszor évtizedekre is képesek eltűnni, majd váratlanul újra megjelenni. Valamikor a halászok egyik fő zsákmánya volt. A rekordév 1967 volt, ekkor 244 tonnát fogtak, de 1985-ben már csak 65 tonnát zsákmányoltak a természetes vizeken dolgozó halászok. A piacon rendkívül keresett, a jelenleg halászott mennyiség többszöröse is értékesíthető lenne a nemzetközi piacon.

 

Kép

 

A hazai halfauna egyik legellentmondásosabb, saját tapasztaltok alapján vagy azok híján is utált élőlénye a törpeharcsa. A tógazdaságok, horgász egyesületek számára az utóbbi évek egyik legnagyobb gondja a túlzott méretet elérő törpeharcsa-populációk további szaporodásának megállítása, az állományok csökkentése illetve a törpeharcsa teljes kiirtása. A gondok főleg az utóbbinál jelentkeznek, hiszen mindenki kiirtani szeretné a törpeharcsa állományát, de mivel emberi beavatkozással a törpeharcsa teljes kiirtása lehetetlen, az „irtás” sem egy jól csengő magyar szó, inkább a ritkítás szót használnám. Sokfelé és sokfajta módszert használnak a törpeharcsa ritkítására, az egyik ilyen, tán legnépszerűbb módszer a törpeharcsa halászat, más néven törpeharcsa csapdázás. Ez a halászati mód a jó öreg varsás halászatból alakult ki, alapjai szinte ugyanazok, mégsem azonos vele. Egyik legjelentősebb különbség a varsás halászat és a törpeharcsa varsa között az, hogy a törpeharcsa varsába valamilyen csalogató hatású anyagot helyezünk ki, működése tehát nem csak a megfogni kívánt hal spontán mozgásán múlik.

 

 A törpeharcsa halászat szabályai!

 

Mint nevében is benne van, ez nem horgászat, hanem halászat, állami Halászjegy, Halászati Felügyelő írásos engedélye, s ezt is sokan elmulasztják kikérni. Csak miután ezek megvannak, akkor indulhat maga a halászat, amiről később részletesebben szólok majd, de van még egy nagyon fontos dolog: a lehalászott, kifogott halak megsemmisítésének módjáról is rosszak a tapasztalatok, egyes vizek esetén ez nem hozzáértőkben is nagyon rossz benyomást kelthet. Sajnos nagyon sok helyen a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be (konkrét területeket direkt nem írok, mert szabálytalanságaik sokszor nem szándékosak, hanem kényszerből születnek). Jó helyzetben vannak azok az egyesületek, akiktől átveszik a lehalászott mennyiséget, utóbbi időben örvendetes tényként újból fellendült a törpeharcsa iránti külföldi kereslet, igaz, ez még nagyon nyomott áron jelenik meg, és a sajnos a törpeharcsa átlagmérete hazánkban folyamatosan csökken, ezért nagyon nehéz „túladni” rajta, de ez egy lehetséges kiút a „törpeharcsa alagútból”. De e lehetőség a legtöbb helyen nem adott, ezért nagyon sok helyen szabálytalan módon szabadulnak meg a törpéktől: földelés, égetés, állati takarmányként való hasznosítás stb. – mindez, valljuk be, etikátlan is, sőt hallottam olyan esetekről, hogy az átvett halat különböző etikátlan „kereskedők” méret szerinti átválogatás után visszaeresztik természetes vizeinkbe! 

 

A csapdázás!

 

A csapdázás fő időszaka a nyári hónapoktól késő őszig, jég beálltáig terjed. Tavasszal is csapdáznak, de ilyenkor lényegesen kevesebb törpe kerül elő. Nyáron a partközeli vizeken eredményesebben csapdázhatunk, a mélyebb vizek ilyenkor kevesebb halat adnak, a hideg beálltával inkább mélyebb vizekre rakják a varsákat. A csapdákat 50 méternyire rakják le a vízben, így egy kilométeres szakaszon tudnak hatékonyan ritkítani.

 

Kép


Egyre nagyon figyelni kell! Mély vízbe, iszapos talajra nyáron ne rakjunk csapdát! Nagyon könnyen – akár pár óra alatt – beledöglik a törpe, és a döglött törpéhez nem mennek be a társai.

A csapdázás hatékonyságát először úgy tapasztalják, hogy a belső csapdák kevesebb törpét adnak, mint a külsők. Akkor fejeződik be egy szakaszon a csapdázás, mikor a csapdák egyformán kevés halat fognak.

Csapdázáshoz eredményesen használhatjuk a víz közti réteget is. Ahol bedőlt fa van, nyugodtan kössük fel a varsát akár fél méterre a víztetőhöz is. Éjszaka szívesen felkeresik ezeket a helyeket is a törpék.

A varsákat mindig ellenőrizzük le, hogy egy kicsi lyuk se legyen rajta, mert a törpék megtalálják, és libasorban távoznak is a csapdánkból.

A csapdákba hatékonyság és gazdaságosság szempontjából legjobban bevált csali a szárított kenyér! Főleg azért, mert ilyen csalit szinte bárhol beszerezhetünk, olcsó, jól eltartható. Persze biztosan van ennél jobb csali is, de árban biztosan nem veszi fel a versenyt a szárított kenyérrel. Egy csapdába kb. egy kilónyi kenyér kerül.

 

Kép

 

Teszt!
24 órás elhelyezés eredménye: 49 db törpeharcsa egyéb halfaj nem volt a csapdában.
A törpeharcsák együttes tömege 904 gramm a legnagyobb példány 49 grammos, míg a legkisebb 4 grammos volt. A 8 db fogyasztásra alkalmas példány tömege,  320 gramm volt. A szűkösen piacképesnek mondható mennyiség, az össz mennyiség 35%-a.
Jelen eredményekből számolva, egy fő horgász számára 2 db törpeharcsa csapda használatát engedélyezve (1 nm) 150 használati napot feltételezve heti 2 alkalommal történő felszedés, ill áthelyezés esetén. 100 részt vállaló horgász esetén. 200 db csapda x 0,9 kg x150nap = 270 mázsa törpeharcsa/év a kifogott mennyiség. Ez a mennyiség messzemenően meghaladja a szelektáló halászatok alkalmával kifogott mennyiséget.
A legkisebb költséggel jár.

 

 

 Törpeharcsa hadüzenet!

 






 

 

 

 


 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Pécs, Hartmann Frigyes u. 17

(Zentay Péter, 2011.08.12 01:44)

Mindkét hozzászóló válogatott idióta lehet. Egy törpeharcsa kifejlett példánya nagyjából 25 cm, véletlenül sem 40... Az, hogy utálat tárgyai és irtják őket, nem a hal hibája, hanem a balfasz emberé aki meggondolatlanul telepítette be úgy, hogy gyakorlatilag nincs természetes ellensége. Tehát ne a szegény halat tessék gyűlölni azért, mert azt teszi ami az életben maradásához szükségeltetik: szaporodik, táplálkozik, és szurkál ha megtámadják. Legalább megvédi a többi halfajt attól a tortúrától, hogy agyatlan, horgásznak nevezett egyének sportnak álcázott muriból a szájuknál fogva rángassák ki őket, majd a legnagyobb nyugalommal visszaeresszék, hogy aztán újrainduljon ez az értelmetlen folyamat. Mondom ezt úgy, hogy rendszeresen horgászok... DE ÉSSZEL!

szfvár.Sár utca

(L.Roland, 2010.09.23 20:00)

ezek nem azok a harcsák ez nem az afrikai harcsa ezek megnőnek 30-40cm-re nem nagyok és mindent felvesznek irtani kell őket

Szigetvár szív u. 6.

(Rotter Dávid, 2010.05.29 15:14)

Szerintem nem kéne ki irtani a Törpeharcsát mert megnő nagyra akkor ugyan olyan élmény kifogni mint a kilós harcsát.És jobb kifogni mint a rendes harcsát mert erősebben küzd mint a másik. Én tudom mert a legnagyobb harcsám 72kiló volt és nagyon nehezen bírtuk kiszedni de kifogtuk de mikor fogtam egy 42.cm törpeharcsát akkor majdnem jobban örültem neki mert ilyet még soha nem fogtam.