Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 Kormorán, vagy kárókatona

 

Testhossza 80-100 centiméter, a szárnyának fesztávolsága 130-160 centiméter, tömege 1700-3000 gramm. A test nagyon nyúlánk, de erős és hengeres. A nyak hosszú és vékony, a fej kicsiny, a csőr közepes, a vége erősen kampós. A fejtető, nyak, mell, has, hátalja fényes feketés zöld, gyönge fémfénnyel. A hát eleje és a szárny barna, farok- és evezőtollai feketék. A szeme tengerzöld, csőre és lába fekete. Nászidejükön, főként a hímek, fehér, finom üstököt viselnek, amely azonban hamarosan kihullik. Elterjedési területe meglehetősen nagy, Eurázsián kívül Afrika, Ausztrália bizonyos területein, valamint Észak-Amerika Kép keleti részén is előfordulnak különféle alfajaik. A szárazföld belsejében a mocsaras vidékeket, ártéri erdőket kedveli, egyébként a tengerpartokat, a parthoz közeli szigeteket, folyók torkolatvidékét részesíti előnyben. Fő táplálékforrása az élővizek gazdag halállománya. A halakat a víz alatt, nagy ügyességgel fogja meg, méghozzá oly módon, hogy a víz színe alatt úszva éri utol, s kapja el a halat. Ez egyrészt igen gyors reakciókat feltételez, amely általánosan jellemző a madarakra, másrészt jó navigációs képességet. Ez utóbbit szolgálja az úszóhártyás láb és az erős faroktollak, amelyek együtt nagy sebességet és fordulékonyságot eredményeznek. Nagy kolóniákban, telepeket alkotva költ. Magyarország területén az ártéri erdők nagyobb, magányos fái a kedvenc  fészkelőhelyei, tengerpartokon a sziklapárkányokat részesíti előnyben. A keltetési idő egyébként 23-24 nap, s a fiókák 5-6 hetesen hagyják el a fészket. A kárókatona testalkata messzemenően alkalmazkodott életmódjához. Hosszú, egyenes csőre végén hegyes kampó figyelhető meg, ez biztosítja, hogy a hal teste ne csússzon ki Kép a csőrből. Ez már csak azért is fontos, mert mindaddig fogva kell tartani madarunknak az elcsípett halat, amíg a felszínre érve le nem tudja nyelni a zsákmányt. A halat egyébként mindig ügyesen beforgatja a csőrébe,  hogy fejjel előre csússzon le, mert így a hal úszósugarai nem sértik fel a madár nyelőcsövét. Amikor Magyarországon még nem csapolták le a vizenyős területeket és nem szabályozták a folyamokat, a kárókatona a "nádi emberek" egyik fontos segítőtársa volt. A pákász csónakkal evezett a nádasban, majd amikor alkalmas helyre ért, vízre tette a madarat. A madár nyakára bőrből való nyakkarikát helyeztek, arra pedig egy hosszú madzagot kötöttek. Miután a kormorán megfogta a halat, ösztönösen felhozta a felszínre a zsákmányt, de a nyakkarika nem engedte a madár torkát kitágulni, s ezért az a halat sem nyelhette le. Végül a pákász a madzagnál fogva visszahúzta a madarat a csónakhoz, a halat pedig óvatosan kimasszírozta a kormorán torkából.

 

 Kormorán vagy kárókatona kiemelkedik károkozásával

 

Nyugat-Európában az utolsó 8-10 évben nem jelenik meg úgy halászati vagy horgászati folyóirat, hogy ne taglalja a kormoránok okozta károkat. Hazánkban még csak szórványosan beszélünk a kérdésről, de a kormorán súlyát, károkozásának közvetlen hatását, terheit a haltermelők és a természetes vizek hasznosítói viselik. Európa nyugati felén már valamilyen közös gondolkodás van e madárfajról Kép a természetvédők és a természetvédelmet magukénak valló, de gazdálkodási célokat is megvalósítani akaró halas társadalom között. Ott már a vizek hasznosítóit, elsősorban a tógazdákat már méltányos kártalanításban részesítik az állam részéről. Nem volt könnyű útjuk, az első komoly figyelemfelhívás és az emberi türelem 1996. október 26-a. amikor az Európa Parlament strasbourgi székháza előtt 15 ezer német és francia halász és horgász tüntetett követelve a kormorán fokozott védelmének feloldását és állományaik megfelelő szabályozási lehetőségét. Mára egyre több helyen lehet a kormoránt riasztani és gyéríteni, de a költő helyeken való gyérítésre, és szabályozásra, mely az igazi megoldás lenne, ma még nincs meg a lehetőség.

Az Európa Tanács 1995. évi kormoránnal kapcsolatos megállapításaiból:

A dán populáció 1980-ban még csak néhány száz egyedre korlátozódott, ezért volt indokolt a teljes védelem. Ma az egyik legnépesebb kolónia már 6900 párt számol és utána a sorban nem ritkák a 3-5 ezres kolóniák sem. Októbertől a költő- és nevelőhelyeken csökken a táplálékmennyiség, így a kormorán megindul a kontinens belseje felé, délebbre a halban gazdagabb területekre. Ezeken a területeken kisebb méretű vizekkel találkozva a vándorló állomány 30-80 % -os halállomány károsodást is okozhat. Szembesülni kell a kormorán okozta károkkal és szükség lenne a költés szabályozására a költőhelyeken, a kormoránállományokat ezzel lehetne megfelelően szabályozni. Habsburg Ottó, mint Európa Parlament képviselője, is felemelte hangját, hogy amennyiben a kormoránok inváziója így folytatódik, az európai vizekből az egyes halfajok el fognak tűnni. A Parlament részéről abban foglaltak állást, hogy a kormoránok állományát egy elfogadható szinten kell tartani és meg kell találni az egészséges, természetes vízi ökológiai egyensúlyt.

Érdemes idézni egy mértékadó bajorországi véleményből:

 "A halászati-horgászati törvényi előírások szerinti halgazdálkodás és vízhasználat mára csak fikció maradt. Méretkorlátozások, tilalmak, engedélyezett és tiltott fogási eszközök-módszerek, védett halfajok, kihelyezési előírások, a halak szabad vonulását elősegítő beruházások, mindezek teljesen feleslegesek a halállományokat sújtó kormorán invázió miatt."

A kormoránok számának változása:Kép

   1979 --> 50 000 db 
1995 --> 650 000 db 
2001 --> 900 000 db 


Mi teszi a kormoránt veszélyesé:

Az egyes madarak magas táplálékigénye Madarak mérete 72-96 cm, átlagos súlya 2,5 kg ,napi táplálék szükséglete 450-500 gr hal, ami kb. 170 kg/éves mennyiségnek felel meg. Kifinomult halászképessége Búvármadár, 20 m mélyre merülve zsákmánnyal visszatérése 45 sec. alatt, max. 90 s-t tud a víz alatt tölteni, s 40-50 m mélyre helyezett hálókban is találtak már fogságba esett kormoránt. Gyakorlatilag az egész vízteret végighalássza és megbirkózik különböző nagyságú halakkal, egészen 50 cm-es testhosszig és 20-25 cm hátmagasságig. Még a nagy testű halakat is megtámadja, komolyan megsebzi, mely a pusztulásukkal járhat. Nem egyedül, hanem csoportosan halászik. Ezt szociális halászatnak is nevezik, amikor 5-25 madár, vagy nemegyszer 200 kormorán alkot egy halászcsoportot, de számoltak már 10 ezer madarat is egy csoportban. A kifalás mellett tömegesen sebzi a halakat. A természetes vizeken 450 gr táplálékára - kb. 150-200 gr sebzett hal jut. A tógazdaságban a 450-500 gr táplálékra akár 3-400 gr sebzett hal is juthat. Halászmódszere során csoportosan merül és nyújtott testtel, de görbített nyakkal sebesen úszik a víz alatt, kampós csőrét mintegy horgot belevágja a halba, azt megragadva a felszínre úszik, és általában ott nyeli el. A kétnyaras pontyok között nagy kárt okoz és jó néhányat komolyan, többször megsebez. Ha nagyobb hal nem akad, az ivadék méretűből is megteszi egy tucat. A nagy térségen átnyúló mozgékonyság, korlátlan vándorlási készség, átlagos repülési sebessége 50 km/h és napi táplálkozási körzete 20 km-től 60 km sugarú körre terjed ki. Ha a kormorán egy vízszakaszt tömegesen megszáll, egy néhány nap alatt hatalmas pusztítást tud végezni, gyakran az ott élő halállomány 50, extrém esetekben akár 80 % -át is képes kifalni. Ezt egyetlen halevő állat sem képes megtenni, erre még a nagy vizeken halászók, tömegesen horgászók sem képesek.

Érdemes röviden idézni svájci tudósok kormorán táplálkozás vonatkozásában végzett vizsgálataiból. 400 kormorán gyomrot és 4000 köpetet analizáltak, hogy megállapítsák étlapját. 28 ezer hal maradékát azonosították, ezek 24 fajból tevődtek össze. Igen sok ivadékot találtak, a vizsgálatok a svájci halfauna szerkezetét mutatták, így táplálkozásában megtalálható volt az értékes pisztráng és a pénzes pér is. Igazolták, hogy átlagosan testtömegének 30 % -a (500 gr) a napi táplálék szükséglete.

A kormorán igazán súlyos károkat a tógazdasági haltermelésnek tud okozni, de az utóbbi tíz év során végzett széleskörű vizsgálatok a természetes vizek halállományát súlyosan károsító hatását igazolták.

Hogyan határozható meg a kormoránok hatása a természetes vizeken:

Halhozam becslése, mérése (benne az egyes halfajokra vonatkozó adatok) összehasonlítása a fogási statisztikai eredményekkel.Halbiomassza és benne az egyes halfajok biomasszájának becslése, ugyanis a kormorán a meghatározott fogható méret alatti halakat is tömegesen fogyasztja, ezért szükséges a halállományokról átfogó ismeret. A halfogás intenzitását is vizsgálni kell, hogy halászattal vagy horgászattal, ill. mindkettővel kifogott halmennyiségre a kormoránok kifalása milyen hatást gyakorol.

A kormoránok természetes vizeken okozott kára az elmúlt évtized vizsgálatai alapján az alábbiakban összegezhetők:


A kormoránok nagy száma csoportos halászata az adott vízen a halak tömeges kifalásával jár. A csoportos halászt közben a halak tömeges sebzése a halak későbbi elpusztulásával jár. A kormoránok által sűrűn látogatott vízterületről a halak elmenekülnek, elvándorolnak. A haltelepítések gazdasági veszteséget okoznak és már csak az igen fiatal előnevelt, esetleg egynyaras hallal érdemes próbálkozni ilyen vizeken. Az egyes vízszakaszok, vízterületek halállományának szinte teljes megfogyatkozásával is számolni kell. A természetes vizekben általában jelenleg sem óriási a halbőség, így a kormorán hatása nem kívánatos. A vizekből általában csak annyi halat célszerű kifogni, amennyi az adott év növekménye. Alapelv kell, hogy legyen a fenntartható folyamatos gazdálkodás. Az évenkénti növekedés, hozam, a vizek táplálékbázisát figyelembe véve átlagosan a halállomány 20-30 % -ára tehető. Ha ennél többet fogunk ki, a halállomány folyamatosan csökken. Erre egy példát lehet felhozni. A seregélyek egy adott szőlőterület 50 % -át megeszik, 50 % -a megmarad a gazdának. Ha a kormoránok egy halas víz állományának 25-30 % -át kifalják, a hasznosítónak 0 % marad. Egy 10 mázsás szőlőtermésből 5 mázsát megesznek a seregélyek, a következő évben a szőlőültetvény ugyancsak képes 10 q teremni. Ha egy halas vízben 1000 kg hal van és a kormoránok 600 kg-ot kifalnak, tavaszra 400 kg1000 kg hal helyett csak 520 kg hal lesz az összmennyiség. Ha a kormoránok több télen keresztül visszatérnek az adott vízre, az egyes halfajok állománya annyira megcsappanhat, hogy a szaporodásra képes törzsállomány jelentősen megfogyatkozik, ami által szaporodási folyamatok károsodnak. Egy magas kormorán egyedszám hatására (ha az időszakos is) egy korábbi halban gazdag vízen a halállomány jelentősen alacsonyabb szintre halászásával igen károsKép tud lenni, mivel a kormorán az ott élő halállomány akár 40-90 % -át is képes kifalni. Az ilyen érintett vizek iránti horgászati érdeklődés jelentősen csökken, a haltelepítések szinte rövid időn belüli elvesztése magas költségeket és eredménytelenséget hoz.  A madár tógazdasági rendszeres riasztása következtében nem egyszer beéri a környezetében lévő természetes vizek halzsákmányával is. A természetes vizeken elsősorban a késő őszi, kora tavaszi nagycsoportos halásztevékenysége okoz hatalmas károkat. A halastavak lehalászásával, majd lefagyásával a kormorán állományok táplálékukat már egyértelműen elsősorban a nagyobb természetes vizeken keresik. Itt csalhatatlan ösztönükkel keresik meg a vermelő halrajokat és csoportos búvárhalászatukkal a halakat megszokott vermelő helyeikről szétzavarják, meghatározott részüket elfogyasztják. A természetes vizek különböző szektorú hasznosítói az utóbbi évek során hazánkban már jóval 2 milliárd forint felett költöttek a halállományok fejlesztésére, szinten tartására. Ennek ellenére általánosan tapasztalható a természetes vizek halállományának csökkenése, melynek okai között egyre nagyobb arányban a kormorán-kárókatona hadsereg által okozott tetemes károk a meghatározók                                     

A kormoránok tógazdasági kárai:

A kormoránok tógazdasági kárait "szabályosan" halászó csoportjaik okozzák. Egy csoport általában 5-20 madárból áll. Előfordul olyan eset is, amikor a nagyobb tavakon akár 50-200 kormorán üldözi kihelyezett halainkat. A halak folyamatos zavarása, zaklatása. Kifalása a drága kihelyezett halmennyiségnek. A P1 állományban nagyarányú veszteséget (itt kevés sebzés) képes okozni, a veszteség rossz esetben a kihelyezett 50-70 % -át is elérheti. A kihelyezett P2 állományban is jelentős darabszám veszteséget (tömeges sebzéssel) tud okozni. A 25-30 dkg-os kétnyaras hal kihelyezés terített asztal a kormoránok számára. Ezért szükséges az utóbbi években a 40-50 dekás kétnyaras hal előállítása és kihelyezése. A kétnyaras állományokban 25-50 % -os kieséseket is okozhat a kormorán megszállottság, melyet még tovább növelhet a jóval később jelentkező sebzések következtében előállott veszteség. A nagy területű tavakat egyre kevésbé szabad ivadéknevelésre, nyújtásra beállítani, mivel a madarak távol tartása igen nehezen oldható meg. A teleltetésre korábban a tavak adtak nagyobb biztonságot, de a kormorán kár elkerülése érdekében kényszerből a tenyészanyagot egyre nagyobb arányban tárolják teleltetőkben, ahol magasabb költségigénnyel, kondíciónális gondokkal és nagyobb halegészségügyi kockázattal jár a tárolás. A tavakban tárolt, vagy ősszel kihelyezett állományok fokozott veszélyeztetettsége, kifalás, sebzés, folyamatos zaklatás, telelési nyugalom megzavarása, igen hideg vízhőmérsékletnél, a parti zónába tereli a halállományt és ott tartózkodásra kényszeríti. Ennek következménye nagyarányú kondíció romlás, megfázási veszély, aminek következménye gyenge minőségű tenyészanyag, gyenge hozam, magas költségráfordítás. A nem tőkeerős kisebb magángazdaságok egy folyamatos kormorán terheltség, és annak kárai következtében már 2-3 év alatt olyan komoly veszteségeket szenvedhetnek, hogy a tevékenység abbahagyására kényszerülnek.

A tógazdasági kormorán károk megelőzési lehetőségei:

Kihelyezéstől a lehalászásig a tavakon megjelenő kormorán állományok észlelése, figyelése, a kormoránok folyamatos riasztása (hang- és fényhatás), engedély alapján lőfegyverrel riasztása, gyérítése. Nagyobb egyedsúlyú halállomány népesítése. Az egy- és kétnyaras állományok ősztől-tavaszig teleltetőben tartása. A beszálló fák csökkentése, amennyiben erre lehetőség van. Kisebb tavakban háló, drótkerítések, csapdarendszerek elhelyezése (hazai viszonylatban ezek nagyon költségesek, nehezen megvalósíthatók és nem támogatott védekezési módok).

A kormorán okozta károk hosszútávú megelőzési lehetőségei    Európa-szerte:


A kormoránok kilövéssel való gyérítése nem eredményes módszer az állományának szabályozására. A riasztás vagy korlátozott kilövés a probléma elodázását jelenti.
A riasztás hatására a madárcsoport továbbvonul, ott táplálkozik és ott okoz gondot.
A megoldás hosszútávú kormorán kontroll stratégia felállítása, melynek során valamennyi érdekelt véleményét figyelembe kell venni. A stratégiának nemzetközinek kell lenni, mivel a gondok nem határokhoz, régiókhoz kötöttek és a megoldás is csak koordinált, átfogó intézkedésekkel valósítható meg. A kormoránok védettségi állapotának megváltoztatását már jó néhány éve követelik Európa-szerte. Megállapítható, hogy Phalacrocorax carbo sinensis mára már nem tekinthető veszélyeztetett madárfajnak, hanem tömegesen elszaporodott, manapság ökológiai károkat okozó madárfaj. A tiltakozások eredményeképpen Európa-szerte elérték a részbeni riasztási és korlátozott kilövési lehetőséget. Viszont költőhelyen való megfelelő állomány szabályozás még mindig nem valósult meg. Egy egész Európát felölelő kormorán tanulmányra és folyamatos állapot rögzítésre van szükség. "A vándorló vadállatok védelme" bonni konvenció keretében. Európa-szerte csökkenteni kell a nemzetközi ellenőrzés mellett, a kormoránok állományát. Folyamatos intézkedésekre van szükség, hogy a károk mérséklődjenek és a természetes vízi ökológiai folyamatok hosszútávon ne szenvedjenek károkat.

 

Hazai kormoránhelyzet:

 

A magyarországi és az átvonuló kormorán állomány nagyságrendjéről a halászati-horgászati ágazat részéről még nem igazán rendelkezünk pontos adatokkal. A természetvédelmi és madártani szervezetek már megkezdték a kormorán létszámokkal kapcsolatos felméréseket. Ezek pontos eredménye a halas ágazat számára még nem ismert. Ha alapul vesszük a szomszédos országok adatait és becsléseit, akkor igen szerényen becsülve a nyugat-európaihoz képest halban még gazdag magyar vizeken megjelenő kormoránokat, kb. 6.000 pár hazánkban élő és fészkelő, míg 20-30.000 ezer darab ide vándorló és itt áttelelő madárral számolhatunk. Természetesen jó lenne, ha egyszer az európai felmérésekhez hasonlóan hazánkban is pontos adatokkal rendelkeznénk a kormoránokról. A madártani egyesületek és a témával foglalkozó kutatók már egyre több adattal rendelkeznek, illetve a nemzeti parkok szakemberei is egyre inkább szembesülnek a kormoránok károkozásával és más védett madarakkal szembeni területfoglalásával. Ezért néhány nemzeti parkban már célul tűzték ki a kormoránállományok bizonyos csökkentését. Ha egy 3-4 hónapos áttelelési időszakban 100 nap tényeleges táplálkozási napot veszünk alapul, akkor egy 30 ezer darabot számláló kormoránállomány táplálék igénye erre a periódusra minimálisan 1.600 tonna hal. Ha ehhez a rendszeresen egész éven át nálunk tartózkodó mintegy 10-12 ezer db kormorán rendszeres halfogyasztását nézzük, az további kb. 1.900 tonna halat jelent. Nagyságrendileg összesen ez a 3.500 tonna körüli haltömeg hiányzik évről-évre vizeinkből és a halastavi , ill. természetes vízi kárarány megoszlása elsősorban a tél keménységétől, illetve a halastavi védekezési lehetőségek fejlődésétől függ. Mindezek alapján hazánk kormorán helyzetét ugyanolyan súlyosnak kell minősíteni, mint Európa többi országában. E madártömeg károkozásának terheit évek óta a fejlődő magán haltermelők, a haltermelő és halászati cégek, valamint a halgazdálkodást folytató horgászati szervek cipelik. A ma Európában legnagyobb halkárt okozó kormorán kérdésben hazánkban is csak széleskörűen összefogva, egyeztetve az érdekeket és az EU-s tapasztalatokat felhasználva lehet előrelépni. Fontos lenne a kormoránállományok tógazdasági és természetes vízi kárainak tételes felmérése és megfelelő kompenzálása, kártalanítás néhány más európai ország gyakorlatához hasonlóan.

 

 

 

A védett madarak gyérítésére akkor adnak engedélyt, amikor úgy ítélik meg, hogy elszaporodásuk miatt veszélyeztetik a halászattal foglalkozó társaságok gazdaságos működését. Egyéb esetekben a kormoránokra tilos vadászni. Akit rajta kapnak, azt megbírságolják. Nem csak Magyarországon, hanem Európában is súlyos károkat okoznak ezek a madarak. Az évek során felszaporodott állomány-ma közel kétmillió madárról van szó- évente mintegy 3000 ezer tonna halat fal fel.

 

(Forrás: Fürész György, Mohosz)